Nagyanyáink a mosakodáshoz és mosáshoz egyaránt háziszappant használtak. A szappanfőzés nagy múltú foglalkozás, régebben legtöbb helyen háziiparnak számított, de nagyobb városokban céhek is kialakultak. A kecskeméti szappanos céhben például a 17–18. században 20–30 mesterember dolgozott.
A szappan
A szappant tél végén, kora tavasszal, a disznóvágások után, rendszerint a húsvét előtti hetekben főzték. A marhafaggyúból lehetett a legjobb szappant főzni, de többnyire mindenféle zsiradékot megmentettek: a birkafaggyút, a szegényebbek az avas, paprikás zsírt is.
A szappanfőzéshez a legtöbb asszony jól értett, de szappant a vásárban is lehetett venni. A háziszappanból többféle minőség is volt.
A marhafaggyúval vagy disznózsiradékból készült finomabb szappant az arc és a törzs lemosására, a szappanfőzésnél maradt lúgból főzöttet a láb- és haj mosására használták.
Szabolcsban lófaggyúból, növényi olajból, sőt krumpliból is készítettek szappant. Ugyanitt ismerték a disznó- vagy marhaepéből főzött szappant, amely tisztán tartotta az arcot: hatására elmúltak a pattanások.
Az Alföldön régebben a kiszáradt tavak fenekéről söpörték össze a sziksót (szódát), amelyből megfelelő mennyiségű hamu és mész hozzáadásával lúgot főztek. Újabban boltban vásárolják a lúgkövet, udvari katlanba teszik, fölforralják, majd beleeresztik az előkészített szappannak valót.. Előbb lángon főzik, hogy a folyadék szétmarja, utána lassú tűzön, míg a kicsapódó szappan a lúg fölé nem kerül. Ha fehér szappant akarnak, új lúgban harmadszor és negyedszer is kifőzik. A főzés elkészültével a folyékony szappant ruhával letakart farekeszbe öntik, padláson vagy a szoba mestergerendáján jól kiszárítják. Kihűlés után kockára darabolják és a padláson újra kiszárítják.
A gazdasszonyok mindig a régebbi főzésű szappant vették elő, mert az kevésbé kopott. A mosásnál elkopott kisebb darabok lettek a mosakodószappanok. A szappan helye az ablakpárkányon vagy a vízespadon volt, néha külön tálkában.
Szappankészítés lúgkővel
5 l esővízbe tegyünk 1 kg lúgkövet, néhányszor keverjük meg, majd keverjünk hozzá 5 kg zsiradékot, újra keverjük meg, adjunk hozzá 0,5 kg sót és hagyjuk állni. Másnap reggel forraljuk fel. Amikor a szappan fölül van, a víztől elválik, merőkanállal szedjük le. Faládába tegyük, amit előtte béleljünk ki vizes vászonruhával. Néhány óra elmúltával dróttal szeleteljük fel.
Készíthetünk szappant illóolajokkal, gyógynövény őrleményekkel, vagy akár gyümölcspéppel keverve is.
A szappanfőzéshez a legtöbb asszony jól értett, de szappant a vásárban is lehetett venni. A háziszappanból többféle minőség is volt.
A marhafaggyúval vagy disznózsiradékból készült finomabb szappant az arc és a törzs lemosására, a szappanfőzésnél maradt lúgból főzöttet a láb- és haj mosására használták.
Szabolcsban lófaggyúból, növényi olajból, sőt krumpliból is készítettek szappant. Ugyanitt ismerték a disznó- vagy marhaepéből főzött szappant, amely tisztán tartotta az arcot: hatására elmúltak a pattanások.
Az Alföldön régebben a kiszáradt tavak fenekéről söpörték össze a sziksót (szódát), amelyből megfelelő mennyiségű hamu és mész hozzáadásával lúgot főztek. Újabban boltban vásárolják a lúgkövet, udvari katlanba teszik, fölforralják, majd beleeresztik az előkészített szappannak valót.. Előbb lángon főzik, hogy a folyadék szétmarja, utána lassú tűzön, míg a kicsapódó szappan a lúg fölé nem kerül. Ha fehér szappant akarnak, új lúgban harmadszor és negyedszer is kifőzik. A főzés elkészültével a folyékony szappant ruhával letakart farekeszbe öntik, padláson vagy a szoba mestergerendáján jól kiszárítják. Kihűlés után kockára darabolják és a padláson újra kiszárítják.
A gazdasszonyok mindig a régebbi főzésű szappant vették elő, mert az kevésbé kopott. A mosásnál elkopott kisebb darabok lettek a mosakodószappanok. A szappan helye az ablakpárkányon vagy a vízespadon volt, néha külön tálkában.
Szappankészítés lúgkővel
5 l esővízbe tegyünk 1 kg lúgkövet, néhányszor keverjük meg, majd keverjünk hozzá 5 kg zsiradékot, újra keverjük meg, adjunk hozzá 0,5 kg sót és hagyjuk állni. Másnap reggel forraljuk fel. Amikor a szappan fölül van, a víztől elválik, merőkanállal szedjük le. Faládába tegyük, amit előtte béleljünk ki vizes vászonruhával. Néhány óra elmúltával dróttal szeleteljük fel.
Készíthetünk szappant illóolajokkal, gyógynövény őrleményekkel, vagy akár gyümölcspéppel keverve is.
A sokoldalú fahamu
A fahamut az emberiség évezredeken át nagy becsben tartotta. Sokoldalú felhasználhatósága a háztartások nélkülözhetetlen részévé tette, hiszen a hamulúgot mosószerként, szappanként és fafestékként, magát a hamut trágyaként tudták használni. A 20. század vegyipara azonban teljesen kiszorította a fahamut, helyette szintetikus termékeket kínálva, amelyek a fahamuval ellentétben nehezen bomló, mérgező vegyületekkel terhelik a környezetet.
A fa elégetésekor keletkező hamu számos értékes ásványi sót tartalmaz. Erősen lúgos kémhatású, pH-értéke 10-13 közé esik, a termőföldre kiszórva azonban lúgossága nagyon gyorsan kiegyenlítődik, így mértékkel használva, nem kell tartani a föld ellúgosodásától. Mivel a lúg tisztító hatása a káliumtartalomtól függ, az egyes fafajták hamujából eltérő erősségű lúg keletkezik. A gyümölcsfáknál erősebb lúg nyerhető a bükkfa hamujából, de egyes leírások szerint még annál is erősebb az akácfa, és a kukoricaszár hamujából. Mosólúg készítésekor a hamuból először kirostáljuk a faszén maradványait.
A mosáshoz használható hamulúgot a fahamu zubogó forró vízzel történő elkeverése során nyerjük, amikor is körülbelül 1 kg hamuhoz 4 liter forró vizet öntünk. Ez az elegy egy nap alatt kitisztul, a hamu leülepszik és a sárgás színű hamulúgot a le nem ülepedett szennyeződések kiszűrése után használhatjuk. Az erősen zsíroldó folyadék alkalmazható általános tisztítószerként, áztatószerként vagy mosószerként. Az adagolás a mosandó ruha mennyiségétől és a hamulúg töménységétől függ.
A lúgoldat töménységének, fajsúlyának megállapítására tojást használtak. 15 %-os lúgban úszó tojásnak a fele emelkedik ki a folyadékból, 8 %-osból az 1/4 része, 4 %-osban pedig a tojás lebeg. A nagyon elszennyeződött ruhákat előzőleg be lehet áztatni hamulúgos vízbe, a nem nagyon piszkos ruháknak elég az 5 kg-os mosógépi mosáshoz körülbelül 4-5 dl lúg, esetleg kombinálhatjuk környezetbarát mosószerekkel.
A faházak, kerítések elszürkülésének meggátolása hagyományosan szintén hamulúggal történt. A fát néhány éves időközönként forró lúggal lemosták vagy lekefélték, így a több évszázados faépítmények is megtartották kellemes, antik színárnyalatukat. Ehhez a hamut és a vizet 1:3 arányban egy órán át főzték, majd egy kendőn átszűrték. Egy másik recept szerint 30 dkg hamut egy zsákban, 10 liter vízbe lógatva, néhány órán keresztül állni hagytak.
A hamulúg elkészítése könnyű, felhasználása egy kis gyakorlattal szintén nem okoz nehézséget. A szintetikus mosó és tisztítószerekkel ellentétben környezetünkre nem ártalmas, amely szempont egyre fontosabbá válik mindinkább elszennyeződő világunkban.A hamulúg maró hatású folyadék, ezért jól záródó, felcímkézett üvegben, gyerekektől elzárt helyen kell tartani!
Forrás: http://www.barka.halas.net/letoltes/2009_04_epitsunkbarkat_web.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése